Jim Davis 1945. július 28-án, az Indiana-beli Marionban, James Dean szülővárosában látta meg a napvilágot. Egy kisebb farmon nőtt fel családja és 25 macskájuk társaságában. Asztmás gyermekként inkább rajzolgatott, mint rohangált, és hamarosan ráébredt arra, hogy mennyivel viccesebbek a rajzai, ha szöveggel egészíti ki őket. Az iskola és reklámügynökségi gyakorlata után a Tumbleweeds kitalálója, Tom Ryan asszisztense lett. Nemsokára önálló produkcióval is előállt, Gnorm Gnat címen jelentek meg képregényei néhány indianai napilapban, ám zajos sikert nem arattak. Az igazi áttörés 1978 június 19-én következett be, amikor is Garfield – aki nevét Davis nagyapja, James Garfield Davis után kapta – először jelent meg, mindössze 41 újságban. Ma több mint 2600 lapban szórakozhatunk a történetein világszerte, könyv formában legalább 40 nyelven adják ki, nem is beszélve a számtalan egyéb termékről, amely a lusta macska népszerűsítését szolgálja. Jim Davis Garfield legutolsó szőrszálára is ügyel, a hamarosan bemutatásra kerülő filmben – amelynek Davis társ-forgatókönyvírója volt – a lusta cicus bundáján kívül más narancssárga nem is tűnhetett fel.   Jim Davis még mindig Indianaban él feleségével, akinek allergiája miatt sosem tartottak macskát, viszont van egy Molly névre hallgató kutyájuk. Életművét több kitüntetéssel is jutalmazták, 1981-ben és 1986-ben a Nemzetközi Képregény Szövetség az év leghumorosabb képregény rajzolójának választotta, 1990-ben pedig megkapta a Reuben-díjat, az év legkiválóbb képregényéért.